miért 530? mert édesapám 53 éves lett én pedig 30. édesanyám kreatív gondolkodása pedig ezt összerakta és spórolt magának egy extra 3-as gyertyát.
hétvége szépzalában, képekkel … dejóvolt!
pénteken elkéretőztem munkahelyemről előbb, csak azért, hogy minél hamarabb végre szépzalában lehessünk. karácsony óta nem láttam a családom, úgyhogy eléggé fel voltam pörögve. no persze főleg azért, mert ÉN magam készítettem édesapámnak egy áltortát (ami igazából egy bazinagy sport szelet 
). szépzalában megvacsiztunk és már jött is a köszöntés. a fotó azt a drámaian feszült, emelt érzelmi állapotú pillanatot mutatja be, amikor átadom édesapámnak az áltortáját.
ez a pillanat pedig édesapám átszellemült, csodálkozó tekintete: "jééé ez a lány tud főzni" – döbbenet.
megjegyzem nem tudtam (biztosan), hogy rám és vénülő fejemre is megemlékezünk, de aztán édesanya egyszercsak beállított a szobába az 530-cal. és igen! gluténmentes torta lett! meseszép gyümölcstorta gluténmentes alappal. és isteni finom is volt. majd belehaltam persze annyira sok volt a bőséges vacsi után még letölni egy szelet tortát (najó kettőt) – főleg úgy, hogy szinte sosem eszem ilyeneket. az uramnak nem okozott az édessségfogyasztás ekkora kihívást
hát és akkor már fújtunk is egyet.a 3-ast közösen fújtuk, a többit mindenki magának. a sok torta után volt pezsgőzés, borozás …
és aztán megkaptam én is a magam kis apróságait. rettenetes volt mindenen látni a 30as számot. nem kímélt édesanyám.
aztán jött a leszarom tabletta amit már láttam párszot itt-ott, de azt hittem, hogy ez valami olyan dolog, amit nem lehet csak úgy megvenni akárhol. hát nem is akárhol, hanem a sarki kisboltban lehet ilyet tonnaszámra kapni (kb. 300 huf) és igazából szőlőcukor. de biztos ami biztos elhoztam magammal a munkahelyemre és nem félek használni!
és aztán idesöcsém adta oda a selfmade ajándékát … mondhatni, hogy köztudott, hogy naaaagy-nagy-nagy zooey deschanel rajongó vagyok / lettem. és a new girl c. sorozatáért szinte megveszek. talán mert az azonosulás enyhe veszélye is fennáll. és öcsém photoshopban összebarkácsolta nekem a new girl "katus" verizóját … zseniális! annyira röhögtem, hogy szinte bőgtem! és az egészet ő szerkesztette össze! szuper ötlet! zseniális kivitelezés!
aztán a nagy izgalmak és nagy zabálások után nyugodóvra tértünk, mert tudtuk, hogy a szombati nap még ennél is durvább lesz. ilyen a kilátás a tizedik emeletről este tízkor a nagy tortanap után szépzalában.
másnap kimentünk egervárra – ezek a fotók már ott készültek. meglátgattuk nagypapát aka dódit. és ha már ott voltunk, akkor körbevittem az uramat, és elmeséltem neki, hogy mennyi minden volt itt és hogy miket csináltam én gyerekkoromban errefelé. mutattam hol volt disznóól, hol volt a sok kukorica, a melegágyak, hol aludtam a csirkék – amikor még voltak. szinte már-már nosztalgikus volt, de jól esett.
és hát természetesen macskáztunk is, mert épp sikerült elkapni egy cicmákot. aki mint a szívárvány mindenféle színnel és folttal rendelkezik, de olyannyira bújós, hogy én ilyet még életemben nem láttam. bújt, dorombolt, dörgölődzött, összetaknyolt mindent … tündéri volt, tényleg.
meg az urammal megnéztük azokat a dolgokat, amiket még 2010. októberében ide egervárra szálíltottunk le, mert nem fért el a lakásban. ilyenkor ha itt vagyunk, mindig megnézzük a dobozokat, hátha kell valami vagy hátha eszünkbe jut, hogy mit is birtokolunk … most pl. találtam vagy 10 pár cipőt! de nem engedtem meg, hogy elhozzuk őket, mondtam, majd ha elköltözünk nagyobb helyre.
miután mindent végignéztünk egerváron és kimacskáztuk magunkat, elbúcsúztunk, dódi meg a macska meg kikísértek minket a kapuig és integettek az új autónak, akinek megjegyzem nagyon-nagy sikere volt. mindenkinek tetszik, mindenki szereti. én is nagyon szeretem, annak ellenére, hogy amikor megérkeztünk zegre és megálltunk én meg megpróbáltam kiszállni rögtön sikerült is egy pont az ajtó aljáig érő rejtett betonoszlopocskával lehorzsolnom az ajtó alján lévő festéket. örültem. ügyes vagyok. bár biztos voltam benn, hogy én ejtem majd az első sebet az autón. hát nem tévedtem.
hazamentünk még, ebédeltünk nagyot, aztán jöhetett egy kis shopping (merthogy farmert kellett vennem). és persze akkor már vettem egy cipőt is. tudjátok, szülihónapom van most mindent arra lehet fogni
aztán csinosba vágtuk magunkat és hatkor elindultunk gutorföldére drága barátosném meglepi szülinapi bulijába a faluházban. amúgy is imádom ezt a családot, de ha ez létezik, akkor most még jobban megszerettem őket. barátnőm örült, mint majom a farkának, meghatódott, boldog volt és csak 29 éves ez fontos! mint ahogy én sem, úgy ő sem lett 30 esztendős, maradt 29. örökké a buli is fergeteges volt, volt süti, tortahegyek, alkohol, dj, mulatós zene, ötezer kiló hús … mintha lakodalom lett volna!
drága szívem isten éltessen ezúton is nagyon-nagyon! nagyon szeretünk és köszönjük, hogy ott lehettünk a bulidban! zseniális volt! hátnyilván :*
vasárnap korán reggel meg indultunk vissza, mert a drága jó uram még este elindult törökországba és oda is ért. szerdáig egyedül járom a várost és dolgozgatok meg takarítok… és tervezem a hosszú hétvégi programot.
ez a hétvége szépzalában egyszerűen fergeteges volt!
Like this:
Jelezd elsőként, hogy neked ez tetszik: post!
